Ashtanga jógától a Női jógáig

Az önpusztítástól az önszeretetig. Avagy a jóga gyakorlásom tükröt mutatott nekem.

Előre leszögezem, hogy a mai reggelem is Ashtanga jóga gyakorlással kezdtem és este Női Jógával fejezem be, nem a jóga irányzatokat minősítem az irásomban, s nem célom befolyásolni senkit sem. Mindez az én személyes, szubjektív megélésem, arról,

hogy jutottam el az önpuszítástól az önszeretetig,

melyet a jóga gyakorlásom minősége elképesztően jól tükrözött az elmúlt években.

Hogy is kezdjem... Ha nem ismersz, megosztom Veled, hogy pálya elhagyó lettem.

Közel 30 évig olyan célokat kergettem - s jó részüket elértem -, melyekről azt sem tudtam, minek kellenek nekem. "Ébredésem" előtt csak a küzdést értettem. Nélkülöztem, s mint egy maximalista, teljesítmény kényszeres és szeretet hiányos fiatal nő, ezekért a kitűzött célokért mindent megtettem.

Vállalva a megaláztatást, a kudarcokat, pofonokat és betegségek sorát, haladtam közelebb és közelebb minden egyes délibábhoz, melyekről azt hittem a megnyugvást, jó érzést jelentik majd nekem.

Egy igazán kilátástalan helyzetben léptem először jóga szőnyegre. Erről bemutatkozásomban már írtam Neked. Viszonylag hamar rátaláltam a jógában is arra az irányzatra, melyben helyben lehetek: kihívást kihívásra halmozva, testem határait feszegetve, akaratból, elismerésért epedezve férfi energiából működve cselekedhetek.

Olyan volt ez nekem, mint só a nyílt sebre.

A gyógyulást remélve, fájdalmat viseltem.

Akkor ez volt nekem a minden! S milyen jól tettem, hogy műveltem!

Ha nem tettem volna, nem okoztam volna magamnak annyi fájdalmat, felesleges sérülést és hajszoltam volna bele magam annyira a teljesítésbe és megfelelésbe, mely elvezetett ahhoz, ahova ma megérkeztem.

Ashtanga jóga gyakorlásom, mint választás, tudatalatti volt, szinte ösztönös. Afelé mentem, amit ismertem. Minden tettem akkoriban a kifele figyelés jellemezte. A vágy felőrölt, hogy elismerjenek. Az extrém ászanák kivitelezésével és mások elismerésével töltekeztem.

De tényleg töltekeztem?Nem.

Egyszer csak végleg kiüresedtem. Miután fellélegzést szimulálva, korábbi szakmámból kiléptem, jóga oktatóként, amikor már másokat is vezettem.

Mondják, aki tanít az tanul is. Pontosan ezt tettem. Tanultam Tőled, aki jógáztál velem.

Felnyílt a szemem és elkezdtem látni, mennyi nő-véremmel járunk ugyanabban a cipőben:

Félelemtől, letört önbizalomtól vagy maximalizmustól szenvedve hajtogatjuk fizikai testünket, mintha nem lennének határaink, mintha muszáj lenne.

Tisztán emlékszem arra a pontra, mikor ráismertem magamra és még mindig létező, tudattalan viselkedésmintámra egy nő-véremben a jóga szőnyegen. Teljesen összezavarodtam. Annyira taszítva éreztem magam, annyira nem mertem szembenézni a valósággal, hogy szinte felháborodtam. Aztán lenyugodtam.

Tudtam, eljött az idő, hogy szembenézzek a valósággal.

Szembenézzek mindazzal, amire eddig én vágytam, csak elnyomtam. Évekbe telt de mégis olyan erővel törte át a gátakat ez a visszafordíthatatlan felismerés, hogy mikor elnyomi akartam, sérülés képében tért vissza hozzám, fájdalmasan. Begyűjtöttem több komoly sérülést, mire felfogtam, nem kell küzdenem. Végül helyzetem egy komolyabb betegség által értettem meg. Akkor, ott éreztem, hogy felépülésem másról fog szólni. Többről, mint fizikai gyógyulásom.

Nincs visszaút, a tudattalan döntéseim helyét végleg átvették az intuitív döntések. Ráéreztem testem és lelkem ritmusára, melyből megszületett egy szerelem: a Női Jóga.

folytatás következik...

Szeretettel,

Dóri

Ui: ez a bejegyzés 2 hét alatt született, mert rengeteget hezitáltam, adjak e támadási felületet. Végül az "igen" mellett döntöttem, mert felismertem, vállalni magam, s megélésem a legnagyobb önszeretet. Kérlek légy nyitott, befogadó és gondold át döntéseid!

#tuskedora #félelem #egyedül #belsőbéke #árnyékrészem #lélek #gyógyulás #folyamat #nő #nőilélek #nőijóga